Egy kissé elkeseredett férfi megosztotta a gondolatait és az érzéseit azzal kapcsolatban, hogy miért olyan nehézkes szerető társra lelnie annak ellenére is, hogy ezt leszámítva szinte mindene megvan az életében.

úgy gondoljuk, hogy érdemes elolvasni hölgyeknek és férfiaknak egyaránt!

32 éves férfi vagyok vezető pozícióban egy multicégnél, a magyar viszonyokat nézve álomfizetéssel. 182 magas és 85 kiló. Rendszeresen sportolok, ezért elég izmos testalkatom van, de nem az a hegyomlás, szétgyúrt típus. ápoltságomra és a megjelenésemre mindig figyelmet fordítok. Van saját lakásom, szép kocsim, és úgy általában minden anyagi dolgot megveszekk magamnak, amire vágyok. Főzök, mosok, takarítok. Olvasok és művelem magam, sok barátom és ismerősöm van. Mindezt egyedül értem el kitartó tanulással, munkával, rokonok és protekció nélkül.

Szóval akkor miért is nincs barátnőm? A lehetőségek, ahol ismerkedni lehet manapság: szórakozóhelyek, bárok, romkocsmák, koncertek, internet, konferenciák, céges rendezvények. Nem vagyok az a félős típus, ha oda kell menni egy nőhöz, szóval ilyen problémám nincs. Sok nővel ismerkedtem meg az elmúlt években, remélve, hogy kialakulhat valami komolyabb, mert hiányzik egy kapcsolat és szeretnék már családot alapítani. Az eredmény elkeserítő... 7 pontba szedtem, hogy miért:

1. Megdöbbentő műveletlenség és felszínesség. Majd mindegyik megismert lány tisztában volt az aktuális valóságshow történéseivel. Hosszan tudott beszélni arról, hogy Puki, Muki, Culi, Alehandro meg a többiek mit csinálnak, miért, hogyan, ki fog kiesni. Kire lehet szavazni a tehetségkutatóban, kiről derült ki, hogy korábban felnőtt filmezett stb. Mindamellett az alapműveltség szikrája is hiányzott belőlük. Számolás, beszéd, viselkedés… Legtöbbjük az iskolapad óta nem olvasott el egyetlen egy könyvet sem, interneten szocializálódik, és ez a szókincsén is erősen meglátszik, egy többszörösen összetett mondatot pedig már képtelen megérteni. Nekem pedig égnek áll a hajam a köszcsi, puszcsi, lávcsi szercsi és egyéb "szavaktól".

2. Elképesztően elterjedt az ezotéria. Vagy én vagyok túlságosan racionális, vagy sokan egyszerűen elmeháborodottak. Fény fiai, horoszkóp, jóslás, látnokok, mindenfajta vallások, és megannyi divatos baromság. Coelho, Oravecz, Müller, stb. A lélekről beszélnek, de erkölcsi fenntartás nelkül levesznek szájjal első éjszaka. Mindemellett nincs egyetlen önálló gondolatuk sem.

3. Sok nő rengeteg időt és energiát pazarol valami divatállatra. értem én, hogy divatos, meg szeretem én is az állatokat, de amikor valaki az egész életét egy állat köré építi fel, azt nem tudom elfogadni. Ez csak érzelmi pótlék szerintem.

4. Nagyobb a hangsúly a külsőségeken, mint a személyiségen. Giccses és semmitmondó tetoválások, tetovált szemöldök, túl sok festék, ruhák, cipők, ékszerek, műköröm, műszáj, műhaj, műszempilla, szolárium. és az ezekhez kapcsolódó vásárlási- és divatmánia. Határtalan anyagiasság. Magamon érzem, ahogy végignéznek és összeszámolják fejben a cipőm, öltönyöm, órám árát...

5. Internet…na, az egy igazi pöcegödör. Lássuk csak... körülbelül 60%-ban olyan nők regisztrálnak, akiknek az életben is alig van esélyük párt találni. 20%-ban "masszőrlányok", 10%-ban teljesen agyhalottak, beképzeltek és önimádók. 10%-ban lehetnek azok a lányok, akikkel érdemes lenne foglalkozni, de mivel az összes regisztrált férfi rájuk vadászik, ezért alig van esély a kommunikációra. Többnyire áldozatul esnek valami jóképű lyukvadásznak, és a rossz tapasztalatok miatt törlik magukat örökre.

6. Céges rendezvényeken többnyire beképzelt, törtető és karrierista nőkkel lehet megismerkedni, tisztelet a kivételnek. A pozíciótól, pénztől és hatalomtól esnek (szó szerint) térdre.Ezek a nők kulturáltabbak és műveltebbek az átlagnál, de érzelmileg teljesen halottak...

7. Bárokban és szórakozóhelyen annak az esélye, hogy olyan lányt talál az ember, akivel hosszútávon is lehet tervezni, kb. nulla. Többnyire mindenki csak a kalandot keresi. Arról pedig már nem is nagyon akarok írni, hogy hogyan öltözködnek, viselkednek és mennyit vedelnek...

Szóval a fentiek fényében inkább egyedül vagyok! Ezzel a levéllel nincs semmi célom, mindössze jó volt kiírni magamból és összeszedni a gondolataimat a problémáról, ami az egyetlen hiányzó dolog az életemből.