Gyerekkorunkban még nem igazán kell törődnünk komolyabb problémákkal, ugyanis általában a szüleink oldják meg azokat helyettünk is. Aztán ahogy idősödünk, egyre nagyobb felelősség nehezedik a mi vállunkra is, amikkel már nekünk kell megbirkóznunk. Olyan kihívások, akadályok, problémák, amiket bizonyos helyzetekben meg kell oldanunk, míg máskor el kell tudnunk engedni azokat. A legfontosabb, hogy ne próbáljunk mindenkinek megfelelni, hiszen ez egy lehetelen vállalkozás. Minél előbb felismerjük ezt, annál hamarabb lesz boldogabb és kiegyensúlyozattabb az életünk.

1. Lehetsz bármilyen okos, bármilyen intelligens, ha egyébként egy határozatlan,kishitű ember vagy. Egy állásinterjú erre a legalkalmasabb példa. Az ember az élete során részt vesz pár interjún, és még mindig a "borítója alapján ítélik meg a könyvet". Fontos, hogy határozottságot, magabiztosságot tükrözzünk, hogy a leendő munkaadónk érezze: igen, megtaláltuk, akit kerestünk! Ha ez nem megy, érdemes egy tükör előtt gyakorolni!

2. A legtöbbször elkövetjük azt a hibát, hogy feláldozzuk magunkat a másikért. Ez általában feszültséget szül és viták sorozatát. Ilyenkor a másik fél joggal szokta feltenni a kérdést, hogy erre ki kért meg minket. Az ember hajlamos magát áldozatként kezelni az ilyen szituációkban. A legjobb, ha tényleg belátjuk, hogy nem kell mindent egymagunknak megcsinálni.

3. Be kell látni, hogy hiába kiváló példák a szülők, bizony ők is hibáznak, és nem minden úgy van, ahogy mondják. Ezt nemcsak nekünk nehéz belátni, de sokszor a szüleinknek is, hogy ők is csak egy hétköznapi emberek, és hiába próbálnak jó példát mutatni, bizony néha ők is rosszat tudnak cselekedni.

4. Senkinek nem célja, hogy olyan emberrel dolgozzon együtt, akinek a magánéleti problémái a munkavégzésében is meglátszik. Sajnos, muszáj ezt az otthon bezárt ajtó mögött hagyni, és csak arra koncentrálni - mégha bármilyen nehéz is - , amivel foglalkozunk. Kérdezzünk meg csak egy édesanyát, akinek számtalanfelé kell figyelni, mégis el tudja végezni a rá bízott feladatot.

5. Nem kell mindenkinek kockás hassal rendelkezni, de muszáj önmagunkra odafigyelni. Bár mindenhol azt hangoztatják, a külső nem számít, ez tévedés. Az ápolt, rendezett megjelenésért még senki nem emelte fel a szavát. Fogadjuk el önmagunkat persze, de fontos odafigyelnünk az egészséges testkép kialakítására.

6. Hajlamosak vagyunk túlteljesíteni a munkában, hogy kivívjuk főnökeink dícséretét. De vajon érdemes? Nemcsak az egészségünk mehet rá,de kivívhatjuk kollégáink ellenszenvét is. A másik negatív része ennek, ha látja a főnök, hogy egyre többet és többet bevállalunk, a végén már az lesz az elvárt szint. Gondoljunk csak bele, a kávét szürcsölgető kolléga is ugyanannyit keres, mégsem szakad meg...

7. A nyugdíjkorhatárig még van egy kis időnk. A technológia fejlődésével nem egyszerű felvenni tempót, de muszáj. Próbáljunk mindig készen állni az újításokra, hisz nemcsak munkánkat,de életünket is megkönnyíthetik ezek a kütyük.

8. Az idő múlásával változnak az emberek. A 20 éves kis naivák egyre komolyabbá és határozottabbá válnak, míg a férfiak sem ugyanazt keresik már egy nőben,mint 20 évesen. Egyre többször fordul mindenki kis praktikákhoz, hogy az idő múlását megpróbálja elrejteni, de van amikor érdemes inkább nyílt lapokkal játszani.

9. Próbáljunk társasági életet élni. Ne bújjunk ki minden meghívás alól, hiszen egy ilyen eseményen rengeteg új kapcsolatot is építhetünk. A másik része, ha semmire nem fogunk elmenni, ne lepődjünk meg,ha ezentúl nem hívnak.

10. Sokszor csalódottak vagyunk, ha nem kapunk elég bókot a fodrász után, vagy egy új öltöny viselésénél. Ne is várjuk el. Próbáljunk ne arra figyelni, mit mondhat a másik, hisz nemcsak bókolni tudnak az ember, de kritizálni is.

11. Amikor felnőtté válunk és saját keresetünk lesz, hajlamosak vagyunk státuszszimbólumokat gyűjteni. Ezek a csillogó-villogó dolgok általában a külvilágnak szólnak, de attól még belül lehet, hogy rettentően magányosak vagyunk. A célok kellenek, de próbáljunk meg nem rágörcsölni dolgokra (nők gyakran esnek abba a hibába, ha lesz egy új kapcsolatuk, hogy már a nászindulót dúdolják), és örülni annak, amink már van.

(via adme.ru, Fordította: erdekescikkek.hu)