Mindannyian csinálunk, vagy mondunk néha olyan butaságokat, amin utólag még mi magunk is a fejünket fogjuk. Így vannak ezzel a most következő emberek is, ám ők nem szégyellték megosztani a nagyvilággal a cikis történeteiket.

1.

ostobasag_5.jpg

A telefonommal a kezemben, a telefonom fényével kerestem a telefonomat, miközben kiabáltam a házban, hogy nem-e látta valaki a telefonomat.

2.

ostobasag_1.jpg

Nem bírtam felfogni ésszel, hogy "negyed óra" miért 15 perc, miközben "negyed évszázad" például 25 évet jelent.

3.

ostobasag_2.jpg

Szentül hittem, hogy a "mosdó" azért mosdó, mert mosni járnak oda az emberek.

4.

ostobasag_4.jpg

Még mindig a kézfejemen található bütyköket használom hozzá, hogy kiderítsem, hány napos az adott hónap.

5.

ostobasag_6.jpg

Annyira szerettem volna rocksztár lenni, hogy egy fogó segítségével rendszeresen nyújtottam a nyelvem, hogy olyan legyek, mint a KISS zenekar tagja.

6.

ostobasag_3.jpg

Amikor gyerek voltam, hősként tekintettem a színészekre, mert azt hittem, hogy tényleg meghaltak csak azért, hogy engem szórakoztathassanak.

7.

ostobasag_11.jpg

Tegnap tudtam meg, hogy a majonéz tojásból készül.

8.

ostobasag_7.jpg

Megpróbáltam kiszedni a kontaktlencséimet, miközben rájöttem, hogy azért jöttem be a fürdőszobába, hogy betegyem őket.

9.

ostobasag_8.jpg

Amikor gyerek voltam, véletlenül leejtettem a földre a vattacukromat és koszos lett. A bátyám azt mondta, hogy óvatosan mossam le a csapnál... sosem sírtam még annyira.

10.

ostobasag_9.jpg

Azt hittem, hogy a csokistej a barna tehenekből jön.

11.

ostobasag_10.jpg

Azt hittem, hogy a buszon felejtettem a telefonomat, ezért úgy futottam, mintha az életemért futnék. Mikor végre megállítottam a buszt, a sofőr szólt, hogy ott van a kezemben...

12.

ostobasag_12.jpg

Egyszer megkérdeztem a nagyszüleimet, hogy van-e gyerekük.

(Forrás)